Besokalltál abból, hogy a lurkód flegma, érdektelen, szemtelen, nemtörődöm, motiválatlan, a "Mindjártanya, ha ennek vége!"-ből, hogy nem néz rád, mikor hozzá szólsz? Pedig még nem is kamasz vagy ez már/még a dackorszak? Akkor miért csinálja ezt?

Persze mi szülők, mindig megtaláljuk a magunk mentségét. Milyen büszkén fotózzuk először távirányítóval a kezében, majd dicsekszünk vele, hogy 2 évesen már magától megtalálja és kiválasztja a mesét a tableten vagy a számítógépen.

De hol megy félre ez a história?

A szülőnek idő kell, amikor intézi a dolgait, amikor megfőz, takarít, telefonál, stb. És bekapcsoljuk. Egyiket, másikat, rosszabb esetben egyszerre többet is. Mondjuk megy a tévé, de még a kezébe nyomjuk a telefont is, hogy egy fontos hívást letudjunk. Aztán úgy is marad a dolog.
Sok családban a tévé reggeltől estig megy, Csak úgy. A gyerek is szereti. És tanul belőle. Akár angolul is. És hát nem a kőkorszakban élünk. Mi az, hogy egy 5 éves még nem lő screenshotot egy jól sikerült játék után? Milyen felnőtt lesz, ha lemarad? Hát haladni kell a korral!

Nem találkoztam még olyan 6 év alatti gyerekkel, aki nemet mondott volna, mikor a kütyük vagy a tablet mellől hívjuk számára vonzó módon közös aktivitásra. Legyen az labdázás, egy séta fagyival, egy játszóterezés, egy gyors látogatás valamelyik szomszédgyerekhez, egy bújócskázás, de lehet bármi ami számukra érdekesen tálalt foglalatosság.

A gyerekünk fáradt. Nagyon, nagyon fáradt. De nem azoktól a dolgoktól, amiktől kellene. Nem az egész napos bogarászástól, fára mászástól, focizástól, babázástól, szerepjátékoktól.
Fáradt lesz, de nem attól, amitől kellene. Az agya túlterhelődik, fizikailag pedig nullát nem fáradt. Hát persze, hogy nem tud rendesen működni.

Szerinted az embergyerek arra van kitalálva, hogy egy villódzó képernyőn keresztül ismerje meg a világot? Hogy onnan tanulja meg, mire miként reagálunk? Hogy mi a jó, és mi a rossz? Hogy mi a szép és mi a csúnya? Ezek a szülő feladatai (lennének).

Mi van, ha úgy döntesz elég volt. Ennek ma vége! Egyszerűen lemerül a tablet, és nincs meg a töltő, nincs internet, vagy a távirányítóban nem működnek az elemek? Apokalipszis. De azért beleborzongsz, ugye? :)

El tudod képzelni, hogy a gyerek megissza a reggeli kakaóját, és nyúl a távirányítóért. Nem működik. Mi történik? :)
Legmeredekebb esetben a gyerek elkezd cirkuszolni,. Őrjöng. Sír. Csapkod. Fenyegetőzik. Duzzog. Szenved. És aztán? Figyelj!

KERESNI FOG MAGÁNAK játékot.
Beszélgetést KEZDEMÉNYEZ.
Társaságot KERES.
KITALÁL valami elfoglaltságot.

Ezeket nem tudja megtenni, ha a képernyőre van gyógyulva. Mert ő nem tudja mennyi az elég. NEKED kell megtanítani rá. Hogy nem az ördögtől való egyik sem, DE NEM HELYETTESÍTHETI a szülővel vagy a tesókkal töltött időt, vagy akár az önálló játékot. A játékot, a mozgást, a családi életet. Személyes véleményem az, hogy minden jobb annál, mint hogy a tévé előtt üljön a gyerek. Az UNATKOZÁS sem rossz. Sőt nagyon hasznos lehet, ne félj tőle.

Sok sikert! Legyetek bátrak, nagyon érdemes!

 


Jó (házi)munkát kíván:

Makráné Kádi Nóra
< Háztartásból Jeles >

 Kedveljük egymást? :)  Háztartásból Jeles a Facebookon itt!
Kérdeznél? Tedd!! Csatlakozz a bizalmas beszélgetős, támogató Asszonysutyorgó zárt csoport a Face